shopping-bag 0
Items : 0
Subtotal : Ft
View Cart Check Out

Apro_Ferenc

Évértékelő és néhány fontos gondolat a jövőről – interjú Apró Ferenccel, a KTE-Piroska Szörp szakmai igazgatójával

A menny után megjárta a poklot is a kecskeméti férfi kézilabdacsapat. A sebek nyalogatására azonban nincs sok idő, formálódik a jövő és lázasan dolgozik a menedzsment a következő, NB I/B-s év megtervezésén.

Csalódott vagy a csapat élvonalbeli búcsúja miatt, vagy az összképet nézve, elégedett vagy, hogy a gárdát – noha csak egy bajnoki évre – de sikerült az NB I-ig menedzselni?

Vegyesek az érzéseim. Egy kiváló, bajnoki aranyat érő, kiegyensúlyozott évet követően rapszodikus esztendőn vagyunk túl, aminek kiesés lett a vége, ezt abszolút kudarcként élem meg, ahogy a menedzsment és a csapat is. Kanyarodjunk vissza az “aranyos” évünkhöz; a meccseink jelentős részét zárt kapukkal, nézők nélkül kellett megvívnunk. Kétségtelen, hogy a közönségünket ez megviselte, nem tudtak mindvégig együtt “élni” a csapattal, nem tudtak maradéktalanul együtt örülni velünk. Szerencsére az NB I-es évünk Ferencváros elleni első, hazai mérkőzésén már újra szép számban tudtak biztatni bennünket, nekünk ez nagyon-nagyon fontos volt. Sajnálom, hogy nem mindig tudtuk győzelemmel meghálálni a publikum kitartását; ennek okait Bencze József vezetőedzővel elemeztük. Világossá vált, hogy változtatásokra van szükség például a csapat szerkezetét illetően – a munkát folytatjuk, és bízom benne, hogy hamarosan nagyon jó hírekkel szolgálunk. Az elmúlt két évünket összefoglalva: tavaly “mennybe” jutottunk, idén bizony a poklot is megjártuk.

A kézilabdában hatalmas különbség van az első– és másodosztály között, nagy bravúr kell ahhoz, hogy egy újonc tartósan megőrizze élvonalbeli tagságát. Fontos kiemelni, hogy voltak a Kecskemétnek ihletett pillanatai, például a Tatabánya elleni itthoni győzelem, vagy a Pick Szeged elleni roppant szoros meccs, ahol kishíján meglepetést okozott a KTE.  

Ezek valóban fontos pillanatok voltak, és nagyon büszke voltam a fiúkra! Némi árnyékot vet azonban erre, hogy olyan fontos meccseken, mint pl. az Eger elleni hazai találkozó, nem tudtunk nyerni, noha arra senki nem készülhet fel, hogy a junior válogatott Karai Miklósnak három nappal a kulcsmérkőzés előtt elszakad a térde, a pótlása ilyen rövid idő alatt gyakorlatilag megoldhatatlan. De ez is benne van a pakliban, ezt el kell fogadnunk. Ami miatt még hiányérzetem van, az az, hogy idegenből egyetlen pontot sem tudtunk elhozni. Megvolt a lehetőségünk, pl. a Budakalász ellen, ahol egyetlen góllal kaptunk ki, vagy Veszprémben, ahol a győzelemért támadhattunk, az utolsó másodpercben mégis a Kisveszprém húzta be a meccset. Nem tudtunk élni ezekkel a lehetőségekkel, nagy valószínűséggel a fiataljaink rutinja hiányzott, hogy a végjátékok a javunkra dőljenek el. Nagy büszkeségünk ugyanakkor, hogy a csapatban hat (!) saját nevelésű kézilabdázó játszott.

Mi hiányzott leginkább az NB I-es tagság megőrzéséhez?

Egyértelműen a rutin. A kiélezett végjátékokból a legtöbb esetben – több rutinnal – meggyőződésem, hogy győztesen kerültünk volna ki.

Mennyiben változik a csapat, és Bencze József vezetőedző marad-e Kecskeméten?

Bencussal úgy szólt a megállapodásunk, hogy bennmaradás esetén marad klubunknál, ha kiesünk, leülünk tárgyalni. Mi Kecskeméten nem arról vagyunk híresek, hogy sebesen fogyasztjuk az edzőket, az elmúlt nyolc évben három tréner keze alatt formálódott az együttes. A kiesést nem lehet az edző nyakába varrni, ebben mindenkinek van felelőssége, edzőnek, játékosnak, menedzsmentnek egyaránt. De hogy konkrétan válaszoljak a kérdésre: Bencze József nagy valószínűséggel jövőre más klubnál vállal szerepet. Előrehaladott tárgyalásokat folytatunk már klubokkal és szakemberekkel, de a bajnokság két hete ért véget, még mindenki tervezési fázisban van. A játékosokat illetően – mivel a hírekből már sokuk sorsáról lehetett hallani, vannak konkrétumok. Biztosan nem marad a két japán játékosunk, távozik Menyhárt Máté, Szrnka Levente, Vetési Bence, Karai Miklós és Deményi Xavér. Nem titok, nagy büszkeség, hogy zömmel élvonalbeli kluboknál folytatják, és hogy saját nevelésű játékosunk is (Szrnka Levente), szakmai előrelépést jelentő szerződést írt alá. Érkezőkről még nem tudok beszámolni, ennek megtervezése egyébként is a vezetőedzővel közösen történik. De mindenre van forgatókönyvünk!

Cél-e az azonnali visszajutás?

Egyelőre a következő év megtervezése zajlik, ha ott minden mondat végére pont került, akkor tudunk célokat megfogalmazni. Szerencsésebb, ha ezúttal is hosszabb távra tervezünk, nálunk ez általában három éves ciklusokban történik, most sincs másképp. Ígérem, hamarosan konkrétumokat is tudok mondani. Nagyon fontos megemlítenem, hogy óriási köszönettel tartozunk partnereinknek, akik mindvégig mellettünk voltak, annak ellenére is, hogy tudták, ez az év nem a zajos sikerekről szól majd. Külön kiemelném névadó szponzorunkat, a Piroska Szörpöt – nélkülük nem is álmodhattunk volna arról, hogy újra a legmagasabb osztályban küzdjünk! A támogatásukon egyáltalán nem múlt a szereplésünk. Most sok és kemény munka vár ránk, de attól még soha nem ijedt meg a kecskeméti férfi kézilabdacsapat!